Louis Vierne (1870 – 1937)
Etoile du soir, Impromtu
Louis Vierne a századfordulón élt, kora gyermekkorától világtalan volt és végtelenül érzékeny - elmélyült zenei tanulmányokat folytatott, orgonista és zeneszerző lett. A párizsi Notre Dame hivatalosan kinevezett orgonistájaként világhírnévre tett szert, rendszeresen turnézott az Egyesült Államokban. Orgonálás közben 1937-ben hunyt el szívrohamban. Vierne a nagyszabású orgonaszimfóniák mellett számos apró darabot írt orgonára, költői ihletésű miniatűröket, melyekben - mintha egy zenei önarckép töredékei lennének - személyiségének minden oldala megmutatkozik. E műveket különböző gyűjteményes füzetekben jelentette meg, a legismertebb közülük a 24 fantáziadarab (1926-27). A szerző a huszonnégy darabot négy füzetben publikálta, mindegyikben hat darabot, s a darabok egymásutánja játszható a II. Vatikáni zsinatot megelőző időszakban megszokott ún. csendes mise megfelelő darabjaiként is. Az Esti csillag című lírai darabban Vierne mintha a mindennapi valóságtól, a megpróbáltatásoktól menekülne egyfajta elégikus álomvilágba, a csillagok közé. Az Impromptu jelentése rögtönzés, a helyszínen rögtönzött zenei alkotás; pillanatnyi hangulatból született hangszeres darab a 19. sz.-ban
Fantáziadarabok op. 54.
Louis Vierne a századfordulón élt francia zeneszerző, orgionista, a párizsi Notre- Dame orgonistája. Vakon született, de egy gyermekorában végzett műtét gyengén látóvá tette. Orgonaszimfóniái és karakterdarabjai az orgonisták méltán kedvelt, sokat játszott művei. A fantáziadarabok op. 54. számú sorozatának utolsó darabja a Carillon de Westminster, a Westminsteri harangok, Vierne egyik legtöbbet játszott darabja. A mű a jól ismert londoni harangjáték dallamát idézi.