Jehan Alain (1911-1940)

Litanies

A következő generációba tartozó Jehan Alain 1911-ben született, zenész családban. Korán megmutatkoztak kivételes zenei képességei: zongoristaként, orgonistaként és zeneszerzőként egyaránt nagy hatást gyakorolt kortársaira ez a hallatlanul kifinomult szellem, akinek többnyire szomorú hangvételű leveleit számos humoros bejegyzés, és nem mindennapi tehetségről tanúskodó rajzok díszítik. Ez a hallatlanul eredeti, autonóm alkotóegyéniség sajátos, számos fájdalommal kikövezett utat járt be. 1939-ben besorozták, s 1940-ben, nem sokkal 29. születésnapját követően Saumur-nél hősi halált halt. Ez a tragikus esemény megakadályozta, hogy kiteljesedjen egy jelentős zeneszerzői életmű, melyet minden bizonnyal a 20. század legértékesebbjei között tartanánk számon. Jehan Alain legismertebb és legjátszottabb műve egyértelműen mestermunka. A Litániák lángoló ima, a reménytelenség kiáltása. "Amikor kétségbeesésében az emberi lélek már nem talál szavakat ahhoz, hogy elnyerje Isten irgalmát - írja Alain -, akkor szenvedélyes hittel vég nélkül ugyanazt a könyörgést ismételgeti. Az ész végső határára ér, csak a hit folytathatja az emelkedést." Az előadóktól pedig azt kéri, hogy játékukkal "heves esdeklés benyomását keltsék. Az ima nem panasz, hanem ellenállhatatlan szélroham, mely mindent felkavar, ami az útjába kerül. Vagy rögeszme: hogy csordultig töltsük az emberek és a Jó Isten fülét!"